Üzembehelyezés


Üres parabola

   Az előzőekben leírt módon elkészített biquad még nem alkamas használatra.Valamilyen tartószerkezetre kell erősíteni, ami lehet egy egyszerű vascső is, a lényeg, hogy rögzítse és megtartsa a biquad-ot.A különböző megoldások számtalan sokasága miatt most nem térnék ki a rögzítésre, helyette foglalkozzunk inkább a parabolával kombinált megoldásra.

   Esetünkben a biquad-ot a parabola antenna gyüjtőfejeként (mint a hagyományos parabolánál a fejkonverter) fogjuk alkalmazni.Arra kell majd ügyelni, hogy a parabol pozíciója nem egyezik meg az általában használt (műholdas adások vételére) alkalmas parabolákéval.Ez azért van, mert a hullámok ugyebár nem az űrből, hanem valamilyen vízszintes irányból (valamely kihelyezett acces point-ról) érkeznek.

  Így két megoldás lehetséges erre a problémára:
  1.   Parabolát úgy szereljük fel, mint a hagyományos parabolát, azzal a különbséggel, hogy maga a tányér a föld felé van döntve egy kissebb szögben.
  2.   Parabolát egyszerűen fordítva szereljük a tartórúdra ( a fejkonvertert tartó rész felül lesz ) .

  Mind a két megoldás ekvivalens egymással, de talán a második esetben talán könnyebb eljárni ( mivel az első esetben nem biztos hogy a kívánt dőlésszöget el tudjuk érni az antena szerkezete miatt ) .

  Essen szó a coax vezetőről is, hiszen jelentősége jobban befolyásolja a vételi jel minőségét, mint az bárki is gondolná.Három tipussal foglalkoztam, ezek közt volt egy hagyományos 75 Ω-os coax, melyet műholdvevőknél szoktak használni.A vételi jel szintje ennél a

tipusnál nem különbözött a másik két esetben használt vezetékétől, viszont a jel leadása sokkal nagyobb kimenő teljesítményt kötött le, nembeszélve arról, hogy a küldött adatcsomagok jelentős része nem ért célba.Emellett még az is problémaként jelentkezett, hogy tartósabb upload ( feltöltésnél ) a kapcsolat egyszerűen szétesett.Tehát ez a tipus nem volt megbízható.A második esetben 50 Ω-os coax volt terítéken, amelynél az upload folyamatok már stabilizálódtak.Sokkal megbízhatóbb volt mint az egyszerű 75 Ω-os.A harmadik tipus úgynevezett "low loss" vezeték volt, amely hasonló eredményeket produkált mint a második esetben
használt coax, a különbség alig volt érezhető a kettő közt.Mégis leggazdaságosabb megoldásnak tartom a második esetben használt 50 Ω-os coax-ot, mert a harmadik tipus közel 3,5- szer költségesebb mint a második.

A vezetékről talán még annyit, hogy teljes hossza egy 50 - 100 mW kimenő teljesítményű eszköznél nem haladhatja meg a 12 - 15 métert.Fontos, hogy csatlakozásból is minimális számú kell legyen a csillapítások illetve veszteségek miatt ( ugyanis egy csatlakozáson megközelítőleg 2dBi veszteséggel számolhatunk ).



Vissza